Fatima a fonó és a sátor

Egyszer egy városban a Nyugat legtávolabbi csücskében élt egy Fatima nevű lány. Jómódú fonó lánya volt. Egy nap így szólt hozzá az apja: “Gyere, lányom, elutazunk, mert dolgom van a Földközi Tenger szigetein. Talán találsz majd egy jóképű gavallért, aki férjed lehet.”

Elindultak, és szigetről szigetre utaztak. Az apa kereskedett, míg Fatima férjéről álmodott, aki hamarosan övé lehet. Egy nap Kréta felé utaztukban vihar tört ki, és hajótörést szenvedtek. Fatimát a víz Alexandriánál vetette partra félholtan. Apja meghalt és ő tökéletesen magára maradt.

Csak homályosan emlékezett addigi életére, mert a hajótörés és a tengerben töltött idő teljesen kimerítette.

Addig kószált a homokban, amíg egy ruhakészítő család megtalálta. Szegények voltak ugyan, de szerény otthonukba fogadták és megtanították mesterségükre. Így történt, hogy második életet teremtett magának, és egy vagy két év múltán boldog volt és megbékélt. De egy nap, amikor valamiért a tengerparton volt, rabszolgakereskedők szálltak partra, és magukkal vitték más foglyokkal együtt.

Hiába panaszkodott keserűen, Fatima nem talált együttérzést a rabszolgakereskedők szívében, akik Isztambulba vitték és eladták rabszolgának.

Másodjára omlott össze világa. Szerencsére kevés vásárló akadt a piacon. Egyikük faműhelyébe keresett rabszolgákat, ahol hajóárbócokat készítettek. Amikor meglátta szerencsétlen Fatima csüggedését, úgy döntött, hogy megveszi, azt gondolva, hogy így legalább egy kicsit jobb életet adhat neki, mintha más venné meg.

Hazavitte Fatimát, hogy felesége szolgálólánya legyen. Ahogy hazaért, megtudta, hogy minden pénzét elveszítette egy szállítmánnyal, ami kalózok kezébe került. Nem tudta hát megfizetni a munkásokat, így ő, Fatima és a felesége magára maradt az árbócok készítésének nehéz munkájával.

Fatima, hálából azért, mert munkaadója megmentette, olyan keményen és jól dolgozott, hogy gazdája visszaadta szabadságát, és megbízható segítője lett. Így történt, hogy viszonylagosan boldog lett harmadik szakmájában.

Egy nap így szólt gazdája: “Fatima, azt akarom, hogy ügynökömként Jávára menj egy szállítmány hajóárbóccal, és biztos haszonnal adj túl rajtuk.”

Fatima el is indult, de egy tájfun miatt Kína partjainál hajótörést szenvedett, és Fatima ismét egy idegen föld partjain találta magát. Megint keserűen sírt, mert úgy érezte, hogy életében semmi sem elvárásai szerint történik. Bármikor úgy tűnt, hogy a dolgok jól mennek, valami közbejött és lerombolta reményeit.

“Miért van így?” – zokogta harmadjára -”hogy bármit is csinálok, sírás lesz a vége? Miért kell ennyi szerencsétlenségnek történnie velem?” Nem kapott választ. Így hát összeszedte magát, és elindult a földrész belseje felé.

Kínában senki nem hallott Fatimáról és senki nem tudott gondjairól. De élt egy legenda, mely szerint jön majd egy nap egy bizonyos idegen, egy nő, aki sátrat tud készíteni az Uralkodónak. És mivel eddig Kínában még senki nem tudott sátrat készíteni, mindenki élénk várakozással tekintett ennek a jóslatnak a beteljesedésére.

Nem akarván elszalasztani ezt az idegent, Kína uralkodói sorra minden évben egyszer követték azt a szokást, hogy hírnököket küldtek minden városba és faluba minden idegen nőért, akit az Udvarba kísértek.

Egy ilyen alkalomkor ért Fatima egy tengerparti városba. Az emberek tolmácson keresztül beszéltek vele, és elmondták neki, hogy meg kell látogatnia az Uralkodót.

“Asszony” – szólt az Uralkodó, amikor Fatimát elé vitték -”tudsz sátrat készíteni?”

“Úgy gondolom, igen” – mondta Fatima.

Kötelet kért, de nem volt kötelük. Visszaemlékezett hát fonóként töltött idejére, lent gyűjtött és kötelet font. Ekkor erős anyagot kért, de a kínaiaknak nem volt olyan, amilyenre szüksége lett volna. Így az alexandriai takácsoknál szerzett tapasztalataira alapozva erős sátoranyagot készített. Ezután rájött, hogy sátorrudakra van szüksége, de ilyenek sem voltak Kínában. Fatima visszaemlékezett hogyan tanították Isztambulban a famegmunkálók, és ügyesen erős sátorrudakat faragott. Amint ezekkel mind készen lett, törni kezdte fejét az általa valaha utazásai során látott sátrakon, majd egyszer csak összeállított egy sátrat.

Amikor Kína Uralkodója elé vitték ezt a csodát, ő cserébe azt ajánlotta, hogy Fatima bármilyen kívánságát teljesíti. Fatima úgy döntött, hogy Kínában telepedik le, ahol feleségül ment egy jóképű herceghez, és itt maradt boldogságban, gyermekeitől körülvéve napjai végezetéig.